Művészet

A művészet, belső világunk kifejezőeszköze, tükörként szolgál érzéseink, gondolataink, tudatalattink tengerében. Segít, hogy tudatosítsuk, megéljük és feldolgozzuk a bennünk rejlő érzéseket, élményeket, feléleszti öngyógyító erőnket, a felismerés, őszinteség és az alkotás öröme által. A kreatív önkifejezés révén könnyedén, játékosan juthatunk közelebb önmagunkhoz.
A várandósság idején segítheti az anyasággal és kisbabánkkal való harmonikus kapcsolatot. Nem baj, ha úgy gondolod, nem vagy “képzett festőművész”, ha rajzolsz, festesz, akár csak színeket, formákat, engedd szabadon a fantáziád, alkoss belső érzéseid szerint, minden, amit csinálsz, az jó. A lényeg, hogy örömödet leld benne.
A képzőművészet csakúgy, mint az írás, a tánc, a zenélés, éneklés erősítheti benned a pozitív érzéseket, jó közérzetet biztosít.
A felszabadultság, a boldogság érzése növeli a szervezetben a ß- endorfin (“örömhormon”) mennyiségét, melynek a mindennapi életben, a várandósság és a szülés során is nagy jelentősége van.

Az alábbi verseket a sajátjaimból válogattam, ajánlom neked is szeretettel.

 

“Mely kert az, melynek Kapujában állasz?
Szíved kertje az.
Mirtuszillatú rétek füve fon talpad alá puha sátrat,
Ősi erdők mélyén lépkedsz, vad tüzű virágok hada festi pirosra arcod.
Érzed a lávát ereidben, ahogy Szíved Napjából szétárad,
Szivárványszínű Öröklétbe vonva Sejtjeid?
S Te kiáradsz ott, a Kert Közepén, hol a Forrás Habjaiban Önmagadra lelsz.
Léted Határtalan, Teljes, Maga Vagy a Megtestesült Mindenség,
Az Önmagából Megszületett és Önmagához visszatért,
Önvalójában lüktető, Élő Valóság.”



“Szél tüze, Nap kél, csillog a Reggel,
Aranykürtje ébreszt angyalsereggel.
Szférákon átremeg az ezerszín Lángja,
Pörögve, dalolva, játszva, cikázva,
Táncol a hajnal, táncol a lég is,
Táncol a csillag s a hullámzó ég is,
Bódulva ringnak a dombok s a völgyek,
Ezredek ölén nyíló bölcs, öreg tölgyek,
A föld Szíve dobban, Angyala lebben
Táncol a Világ és Táncol a Lelkem.